Kiss Gábor

A Mézgedi Czárán-barlang

A korai kelés ugyan sikerült, mégis 9 óra körül tudtunk csak elindulni a túrára. A kék jelzésen haladtunk, ami az elején egy könnyű emelkedővel kezdődik, de később ez elég meredeken visz a csúcsra. Rendesen leizzadtunk mire a tetőre értünk. Innen szinte folyamatosan lefelé visz az út. Zoli a meredek rész feléről visszafordult, így 7-en folytattuk az utat. Én a többieket lehagyva előre mentem. Eszembe villant, hogy ebben az erdőben akár medvével is találkozhatok. Nem is telt bele öt perc és egy szikla mellet, tőlem úgy 15-20 méterre meg is pillantottam a medvét. Óvatosan körbenéztem, hogy hová lehetne elmenekülni előle, ha véletlenül támadásba lendül, majd a fényképezőgépemért nyúltam. Ekkor észrevett az állat és pillanatok alatt eltűnt a bokrok között.

Később eleredt az eső. Nehezen szántuk rá magunkat az esőkabát felvételére, de mikor kiértünk az erdőből és az eső továbbra is kitartóan esett kabátjainkba bújtunk. Negyed óra múlva elállt az eső és kisütött a nap. Megkerestük a barlang közelében elrejtett geoládát, majd a barlanghoz menünk. Már a bejárat is lenyűgözött bennünket impozáns méreteivel. Bent érdekes, hófehér cseppkövekben gyönyörködhettünk. Kb. egy órás idegenvezetéssel néztük meg a barlang látványosságait. Ezután indultunk vissza a szállásra. Ez újabb 4 órás gyaloglást jelentett. Vissza kellett másznunk a hegy tetejére, ami elég fárasztó menet volt.

Este paprikás krumplit főztünk és lefeküdtünk, hogy másnap kipihenten induljunk Korondra, ahol a hét további részét töltjük.

Irány a Bulz-kő

Reggel kipihenten ébredtünk, de 10 óra is elmúlt mire el tudtunk indulni a túrára. Célunk a Bulz kő teteje. Tűző napon indultunk a hegy felé. Az út elég poros volt, sehol egy árnyék. Ez rendesen kivette belőlünk az energiát. Végre a hegy lábától erdőben folytathattuk utunkat. Az árnyék és a hűvös szellő jól esett. Az út hamarosan meredek kaptatóra váltott. Így mentünk a szikla tetejéig. Itt próbáltunk megkeresni egy geoládát. A leírás szerinti odvas fát megtaláltuk, de a ládát elvitte valaki. A szikla tetejéről gyönyörű a kilátás nyílt a völgyre. Csináltunk pár fotót, majd indultunk lefelé. A melegben az tartotta bennünk a lelket, hogy útba esett a kocsma, ahol hideg sörrel hűsítettük legalább a torkunkat. Este a háziak főztek finom csorbát és rántott szeletet. Lefekvés előtt megbeszéltük, hogy holnap korán kelünk és 8 óra körül elindulunk a Mézgedi Czárán barlanghoz.

Biharfüredre érkeztünk

Az év egyik legmelegebb napjára ébredtünk. Ez reggel még nem igazán zavart bennünket, mert végre indultunk Erdélybe. Idén egy új területet szeretnénk felfedezni. Szállásunk Biharfüred közelében, a Vargyas hegység nyugati oldalán van.

Út közben persze már nem örültünk ennyiire a napsütéses, forró nyári időnek. Zoli kocsijában elromlott a légkondi. Hatan utaztunk az autóban és nagy megkönnyebbülés volt, mikor végre kiszállhattunk valahol pihenni egy kicsit.

Biharfüredig eseménytelenül telt az idő, bár sok szép tájat láttunk. Mikor letértünk a műútról a szállás felé, kezdett érdekessé válni a helyzet. A rossz úton többször is leért a kocsi alja. A klíma viszont előnyére változott. Az út melletti patakból felszálló hűvös levegő kellemes felüdülést jelentett az egész napi kánikula után. Szállásunk gyönyörű hegyek között fekszik. A kőfalakon belül hűvös a levegő így igazán alkalmas a nyári pihenésre.

Este miután megkóstoltuk a jobbnál jobb pálinkákat, lementünk a közeli kocsmába, hogy a helyi söröket is megízleljük. Vacsorára tábortűznél kenyeret pirítottunk és tatár bifszteket ettünk. Tele hassal feküdtünk le a hűvös szobákban, hogy kipihenjük az út fáradalmait és másnap újult erővel indulhassunk felfedezni a környék szépségeit.