Zarándoklat

Készült: 2014. február 21. péntek
Írta: Ismeretlen szerző

Aki rohan, azt az idő szorítja, aki zarándokol, azt az idő tágítja.
Aki menekül, önmaga elől fut, aki zarándokol, önmaga felé tart.
Aki menetel, másokhoz igazodik, aki zarándokol, saját ritmusára jár.
Aki túrázik, teljesít, aki zarándokol, teljessé lesz.
Aki kirándul, kikapcsolódik, aki zarándokol, bekapcsolódik.
Aki sétál, nézelődik, aki zarándokol, befelé figyel.
Aki bóklászik, céltalan, aki zarándokol, célra talál.
Aki zarándokol, úton van. Aki zarándokol, jó úton van.

El Camino

Készült: 2009. november 20. péntek
Írta: Kiss Gábor

Régen elhatároztam, hogy valamikor végigjárom az El Caminot. Az Utat, amit előttem már nagyon sokan végigjártak. Sokat járok kirándulni, túrázni, szeretek utazni, de a Camino más. Tudtam, hogy el kell indulnom ezen az úton.

Sokakkal beszélgettem erről, míg végül társakra találtam Polyóka Gábor, Polyókáné Csenki Erika és Pap Éva személyében. Kitűztük az időpontot: 2009. nyara. Próbáltunk felkészülni az útra, könyvekből internetről. Gyorsan szaladt az idő. Június 6-án Madridba repültünk, onnan Barcelonába buszoztunk, hogy megnézzük a máig épülő Sagrada Familia templomot, melynek munkálatait 1883-ban kezdték. Következő állomásunk Pamplona, ahol a San Fermin ünnep, a bikafuttatás forgatagába csöppentünk. Ez utunk kiindulópontja. Itt vette kezdetét az a 30 napig tartó felejthetetlen zarándoklat, ami életem egyik legszebb élménye.

Nehéz ezeket az élményeket pár mondatban összefoglalni. Mi volt az úton? Nagy városok, kis falvak, hegyek, fennsíkok, nagy meleg, kevés árnyék, emberek, akiknek ugyanaz a célja, mint nekünk. Sok zarándokkal ismerkedtünk össze, akikkel együtt haladtunk pár napig, aztán eltűntek és jöttek helyettük mások. Csekély nyelvtudásunkkal sikerült megértetni magunkat, ami sokszor már önmagában is nagy örömöt okozott.

A sok látnivalón, a sok ismerősön túl az Út mindenkinek adott valami pluszt. Sokszor hosszú órákon át gyalogoltunk az úton, egy végtelennek tűnő búzamezőn. Itt a zavartalan gondolkodás volt az, amire az itthoni zajban nagyon ritkán van lehetőségünk. Amikor elindultam az volt a célom, hogy eljussak Compostellába. Most úgy érzem, a cél maga az Út. Szent Jakab sírja csak egy állomás. Tovább kell lépnünk és átadni az embereknek a Camino üzenetét.

Sokan turistaként mennek végig az Úton, ami a sok látnivaló miatt is nagy élmény. De sokak számára ez zarándoklat, mert zarándoklattá teszi az a lelkület, amivel elindulnak és végigjárják útjukat. Szenvedéseiket, fáradalmaikat felajánlva Istennek, sokszor tőle kérve erőt, segítséget a következő lépés megtételéhez. És Isten segít, ha rá tudunk hagyatkozni, megtapasztalhatjuk, hogy velünk van az Úton.

További képek az útról: a Galériában

Gyalogzarándoklat Csíksomlyóra

Készült: 2009. június 18. csütörtök
Írta: Bense Zoltán

Csendes kis falucska Erdélyben; a Székelyföldön, a Kis-somlyó hegy lábánál, Csíksomlyó. A Székelyföld és a székely nép történetében mégis óriási jelentőségű volt mindig, és ma is az. Kiskunfélegyházát Bense Zoltán, Gyenes Attila, Kiss Gábor és P. Wolowicz Adam verbita atya képviselte.

Az idén is gyalog tettük meg a Székelyudvarhely és Csíksomlyó közötti több mint 60 kilométert. Zarándokutunkat a magyar nemzetért és a családokért ajánlottuk fel. A másfél napos zarándokúton sok mindent végig tudott gondolni az ember. Megérezhettük az időjárás viszontagságait – gyalogzarándoklatunk során napsütésben, szakadó esőben, hóesésben , nulla fok közeli hőmérsékleten felkaptattunk a Hargitára. Másnap teljesítőképességünk határán megérkezve a Somlyó hegyhez, minden fáradtságunk elszállt.
„Nekünk össze kell fogni! Mert nem vette le rólunk a Magyarok Nagyasszonya a kezét!” A zarándoklat valódi értelme: nem szenzációt, érdekeset kell várni a búcsútól, hanem kegyelmet, segítséget a hitélet megújításában, az elveszített boldogság és lelki béke megtalálásában. „Mi minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotunk" – mondotta dr. Bábel Balázs érsek.
A szentmise felemelő volt és éreztük a Nemzetünk együvé tartozását, a lelki közösséget határon túli társainkkal.  A szentmise végén, az áldás után a pápai, a magyar a székely- és a régi székely himnuszt; az „Ó, én édes Jó Istenem”  kezdetű fohászt énekeltük el közösen. Bízunk abban, hogy új lelki alapokon formálódik és épül tovább testvérvárosi kapcsolatunk is Koronddal.