Irány a Bulz-kő

Készült: 2013. július 29. hétfő
Írta: Kiss Gábor

Bulz-kőReggel kipihenten ébredtünk, de 10 óra is elmúlt mire el tudtunk indulni a túrára. Célunk a Bulz kő teteje. Tűző napon indultunk a hegy felé. Az út elég poros volt, sehol egy árnyék. Ez rendesen kivette belőlünk az energiát. Végre a hegy lábától erdőben folytathattuk utunkat. Az árnyék és a hűvös szellő jól esett. Az út hamarosan meredek kaptatóra váltott. Így mentünk a szikla tetejéig. Itt próbáltunk megkeresni egy geoládát. A leírás szerinti odvas fát megtaláltuk, de a ládát elvitte valaki. A szikla tetejéről gyönyörű a kilátás nyílt a völgyre. Csináltunk pár fotót, majd indultunk lefelé. A melegben az tartotta bennünk a lelket, hogy útba esett a kocsma, ahol hideg sörrel hűsítettük legalább a torkunkat. Este a háziak főztek finom csorbát és rántott szeletet. Lefekvés előtt megbeszéltük, hogy holnap korán kelünk és 8 óra körül elindulunk a Mézgedi Czárán barlanghoz.

Biharfüredre érkeztünk

Készült: 2013. július 28. vasárnap
Írta: Kiss Gábor

SzállásAz év egyik legmelegebb napjára ébredtünk. Ez reggel még nem igazán zavart bennünket, mert végre indultunk Erdélybe. Idén egy új területet szeretnénk felfedezni. Szállásunk Biharfüred közelében, a Vargyas hegység nyugati oldalán van.

Út közben persze már nem örültünk ennyiire a napsütéses, forró nyári időnek. Zoli kocsijában elromlott a légkondi. Hatan utaztunk az autóban és nagy megkönnyebbülés volt, mikor végre kiszállhattunk valahol pihenni egy kicsit.

Biharfüredig eseménytelenül telt az idő, bár sok szép tájat láttunk. Mikor letértünk a műútról a szállás felé, kezdett érdekessé válni a helyzet. A rossz úton többször is leért a kocsi alja. A klíma viszont előnyére változott. Az út melletti patakból felszálló hűvös levegő kellemes felüdülést jelentett az egész napi kánikula után. Szállásunk gyönyörű hegyek között fekszik. A kőfalakon belül hűvös a levegő így igazán alkalmas a nyári pihenésre.

Este miután megkóstoltuk a jobbnál jobb pálinkákat, lementünk a közeli kocsmába, hogy a helyi söröket is megízleljük. Vacsorára tábortűznél kenyeret pirítottunk és tatár bifszteket ettünk. Tele hassal feküdtünk le a hűvös szobákban, hogy kipihenjük az út fáradalmait és másnap újult erővel indulhassunk felfedezni a környék szépségeit.

 
 
 
 

Megérkeztünk az aranyvárosba

Készült: 2013. április 12. péntek
Írta: Kiss Gábor
Borús, hideg idő volt. Reggel 5 óra. A három autóból csak kettő érkezett a találkozási pontra. A többiek később indultak. Az autópályán gyorsan haladtunk, de a 600 km-es út a vége felé már kezdett fárasztóvá és unalmassá válni. 3 óra körül érkeztünk a szállásra, ami egy labirintusra emlékeztet. Régi épület, de tiszta és rendezett. Villamossal indultunk el a város központjába. Először rossz irányba szálltunk fel. Csodálkoztunk, hogy 3 megálló után elértük a végállomást. Korrigáltuk a hibát és egy másik villamossal hamarosan a központba értünk. Prága nagyon szép város. A sok régi épület szépen felújított. Első utunk az Óvárosi térre vezetett, ahol nagy tömegbe botlottunk. Valamilyen fesztivál forgataga volt ez. Ez a tér a 12. század óta létezik. A város legrégebbi tere. Itt megnéztük a régi városházát, a csillagászati órával, ami Prága egyik híressége. Az óra a pontos időn kívül mutatja a hold állását és az aktuális csillagjegyet is. Minden egész órában megcsodálhatjuk az apostolokat és az óra egyéb mozgó figuráit. A teret szebbnél-szebb paloták övezik és itt látható a Szent Miklós templom is. Középen Husz János szobra áll.
Innen a Károly-hídhoz sétáltunk. Ez a híd a város legrégibb hídja. Mivel kezdett egyre inkább lehűlni a levegő elindultunk a villamosmegálló felé. A séta kicsit hosszúra sikeredett, de találtunk egy pizzériát, ahol megvacsoráztunk, és megittuk első sörünket. A Staropramen nagyon jól esett testünknek, lelkünknek. Vacsora után, jókedvvel indultunk a villamoshoz és értünk vissza a szállásra. A gyerekek ágyba bújtak, nem kellett álomba ringatni őket. A hosszú séta után gyorsan elaludtak. Zoliékkal közben újra megszomjaztunk, ezért kerestünk egy közeli kocsmát, ahol sikerült orvosolni ezt a problémát. A Krusovice sör jótékony hatásának köszönhetően nyugodt éjszakánk volt.

Prágai séta

Készült: 2013. április 07. vasárnap
Írta: Kiss Gábor

Kilátás a várból

Kipihenve az előző napi utazás és esti séta fáradalmait, reggli után elindultunk, hogy beszerezzük a napi jegyeket. Így bárhova könnyen eljuthatunk és senkinek nem kell lemondania a helyi sörkülönlegességek élvezetéről. Metróval utaztunk a várnegyedbe (Hradzsin). Már ez az utazás és a mozgólépcső is nagy élményt jelentett a gyerekeknek. Ők most először utaztak a föld alatt.

Útban a Királyi nyári palota felé megkerestünk egy geoládát a gyerekekkel. A sikeres kincskeresés jókedvre derítette a kis csapatot. A palotát I. Ferdinánd építtette 1538-ban. A palota kertjén végigsétálva jutottunk el a Prágai várba, ami európa legnagyobb váraként a Guinnis rekordok könyvébe is bekerült. A várkapuhoz őrségváltás idején érkeztünk. A díszegyenruhát viselő katonák jellegzetes koreográfiát követve veszik át a szolgálatot, amit túristák sokasága fényképez. A várban megcsodáltuk a szent Vitus székesegyházat. Ebben az 1344-ben épült gótikus templomban koronázták Csehország királyait. A katedrális mellett áll az 1929-ben állított monolit, melyet egy gránit tömbből faragtak. Magassága 18,2 m, súlya 120 tonna.

A városban futóverseny volt, amit szerettünk volna közelebbről megnézni. Ezért elváltunk a többiektől és Zoliékkal a város felé indultunk. A csapat másik fele keresett egy cukrászdát, ahol pihentek egy kicsit a gyerekekkel.

Miután megnéztük a célba befutó versenyzőket, a Károly-híd felé índultunk. Az 1357-ben épült 516 m hosszú híd, Prága első állandó hídja. Érdekessége az a 30 szobor, mely a hídfőket díszíti. Erről a hídról dobták a Moldvába 1393-ban Nepomuki szent Jánost, metr nem volt hajlandó elárulni IV. Vencel cseh királynak, hogy milyen bűnöket gyónt meg felesége, Zsófia királyné. Végigsétáltunk a hídon, megkerestük a keresztet, ami jelzi avértanú halálának helyét, majd az Óvárosi térre mentünk. Sikerült egész órakor ideérnünk, így láthattuk a csillagászati óra mozgó figuráit.

Következő állomásunk a Vencel tér. A hosszan elnyúló tér Prága egyik központja. Üzletek és éttermek sokasága követi egymást. Fő látványossága Vencel lovas szobra és a mögötte látható cseh Nemzeti múzeum. Itt betértün egy különleges kocsmába, ahol a rendelt italokat modellvasút kocsiaira rakják, és azok szállítják a vendég asztalához. A metró megállójánál találkoztunk a csapat másik felével. A külvárosba metróztunk és egy hangulatos vendéglőben ebédeltünk. Visszatérve a Vencel térre ismét ketté vált a csapat. A gyerekek fáradtak voltak ezért velük vissza kellett menni a szállásra. Hatan indultunk neki, hogy megkeressük Prága leghíresebb sörözőit.

Először az u Kalicha (A kehelyhez) fogadóba tértünk be. Itt mindenhol Svejk emblémákkal és relikviákkal találkozhatunk, emi nem véletlen, mert Jaroslav Hasek itt írta a Svejk, a derék katuna című művét. A kocsma tele volt vendégekkel, de sikerült kapnunk egy hat személyes asztalt. A pincér első kérdése az volt, hogy honnan jöttünk. Miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, megyer nyelvű étlapot hozott és pár szót magyarul is szólt hozzánk. Mi csak egy egy korsó sört rendeltünk, amit nagy meglepetésünkre literes korsóban hoztak ki. Távozáskor magyarul köszöntek el tőlünk.

Másik híres kocsma az u Fleku (Az órához). Itt 1843 óta változatlan recept alapján főzik a különleges karamelles ízű Flekovsky lezák sört. A sörözőben több terem található, tele vendégekkel. Mi a kabaré teremben kaptunk helyet, és természetesen sört is. A hangulatról egy öreg tangóharmonikás és egy tubás gondoskodott. A hazafelé induló villamost futva értük el, de kb. fél óra utazás után észrevettük, hogy nem a szállásunk felé haladunk. Miután korrigáltuk a hibát és átszálltunk a másik irányba haladó villamosra sikeresen elértük az appartmant. Az esti sörözést már csak hárman folytattuk egy éjjel-nappal nyitva tartó kis füstös kocsmában. A sörözőben a késői óra ellenére is pezsgő élet dúlt. Az itt látott emberek többségéről külön szociológiai tanulmányt lehetne írni. Az egész napi sétától és a sörözéstől megfáradva, nyugovóra tértünk. Vasárnap 10 órakor indultunk haza. Prágáról szép emlékeink maradtak. Mindenképpen érdemes lesz visszatérnünk ide, hogy újabb látnivalókat és sörözőket fedezzünk fel.

Tökfesztivál Kikindán

Készült: 2013. október 17. csütörtök
Írta: Kiss Gábor

Szállásunk MokrinbanKiskunfélegyháza küldöttsége az elmúlt hétvégére meghívást kapott a vajdasági Kikindára, ahol részt vettünk a minden évben megrendezésre kerülő tökfesztiválon. Pénteken este érkeztünk mokrini szállásunkra. Innen Kisorosz polgármestere, Kabók Imre kalauzolt bennünket egész kinttartózkodásunk alatt.

Vacsoránkat egy kis étteremben fogyasztottuk el, Kikinda többi testvértelepülésének küldöttségével együtt, közben egy népi együttes színvonalas műsorral szórakoztatott bennünket.

Versenyre nevezett tökökSzálláshelyünk egy régi parasztházból kialakított fogadó volt, régi bútorokkal berendezve. Reggel a gazda megmutatta az udvart és az épület többi részét is. Volt ott kemence, pálinkafőző, cserépégető, de még házi szappankészítő műhely is. A kiadós reggeli után indultunk Kikindára, ahol vezetőnk már várt ránk. A városházán a helyi polgármesterrel történt megbeszélés után egy állófogadáson vettünk részt, ahol a köszöntő beszédek után svédasztalos ebédet kaptunk. A küldöttségek vezetőivel a helyi televízió készített riportokat.

TökfesztiválA fogadás után végignéztük a kirakodóvásárt, a különböző nemzetek sátrait és az ökörsütést. Több helyi szervezet asztalánál süteményekkel kínáltak bennüket. Ezek között több tökből készült finomság is volt. A nap egyik fő eseménye a verseny, ahol a negnagyobb és a leghosszab tök termelője címért versenyeznek a gazdák.

A délutáni órákban Kisoroszra látogattunk. Itt megnéztük a tályházat és a közé épült kézműves műhelyeket. Nagyon tetszett az impozáns méretű kertii tó, amely tele volt halakkal. Innen a temetőbe mentünk a háborús emlékműhöz. A napot egy helyi sültekből álló vacsora zárta.

Aracsi pusztatemplomVasárnap délelőtt meglátogattuk Mokrin polgármesterét. Nála találkoztun a libafuttató verseny szervezőjével. A február végén megrendezésre kerülő verseny a település egyik legnagyobb rendezvénye. Irtt érdekes beszámolót hallottunk falu életéről, amit fényképek vetítésével tett érdekesebbé vendéglátónk. Innen az az aracsi pusztatemplomhoz mentünk. A romjaiban is impozáns templom a 13. százdban épült, valószínűleg egy régebbi templom helyére. A rom körül ma is folynak ásatások. Itt láttuk a régi kolostor falmaradványait. A templom oszlopainak felújításán, állagmegóvásán ottjártunkkor is dolgoztak a restaurátorok.

Kikindára visszatérve megebédeltünk, majd házigazdánktól elbúcsúzva indultunk haza.