Tökfesztivál Kikindán
Kiskunfélegyháza küldöttsége az elmúlt hétvégére meghívást kapott a vajdasági Kikindára, ahol részt vettünk a minden évben megrendezésre kerülő tökfesztiválon. Pénteken este érkeztünk mokrini szállásunkra. Innen Kisorosz polgármestere, Kabók Imre kalauzolt bennünket egész kinttartózkodásunk alatt.
Vacsoránkat egy kis étteremben fogyasztottuk el, Kikinda többi testvértelepülésének küldöttségével együtt, közben egy népi együttes színvonalas műsorral szórakoztatott bennünket.
Szálláshelyünk egy régi parasztházból kialakított fogadó volt, régi bútorokkal berendezve. Reggel a gazda megmutatta az udvart és az épület többi részét is. Volt ott kemence, pálinkafőző, cserépégető, de még házi szappankészítő műhely is. A kiadós reggeli után indultunk Kikindára, ahol vezetőnk már várt ránk. A városházán a helyi polgármesterrel történt megbeszélés után egy állófogadáson vettünk részt, ahol a köszöntő beszédek után svédasztalos ebédet kaptunk. A küldöttségek vezetőivel a helyi televízió készített riportokat.
A fogadás után végignéztük a kirakodóvásárt, a különböző nemzetek sátrait és az ökörsütést. Több helyi szervezet asztalánál süteményekkel kínáltak bennüket. Ezek között több tökből készült finomság is volt. A nap egyik fő eseménye a verseny, ahol a negnagyobb és a leghosszab tök termelője címért versenyeznek a gazdák.
A délutáni órákban Kisoroszra látogattunk. Itt megnéztük a tályházat és a közé épült kézműves műhelyeket. Nagyon tetszett az impozáns méretű kertii tó, amely tele volt halakkal. Innen a temetőbe mentünk a háborús emlékműhöz. A napot egy helyi sültekből álló vacsora zárta.
Vasárnap délelőtt meglátogattuk Mokrin polgármesterét. Nála találkoztun a libafuttató verseny szervezőjével. A február végén megrendezésre kerülő verseny a település egyik legnagyobb rendezvénye. Irtt érdekes beszámolót hallottunk falu életéről, amit fényképek vetítésével tett érdekesebbé vendéglátónk. Innen az az aracsi pusztatemplomhoz mentünk. A romjaiban is impozáns templom a 13. százdban épült, valószínűleg egy régebbi templom helyére. A rom körül ma is folynak ásatások. Itt láttuk a régi kolostor falmaradványait. A templom oszlopainak felújításán, állagmegóvásán ottjártunkkor is dolgoztak a restaurátorok.
Kikindára visszatérve megebédeltünk, majd házigazdánktól elbúcsúzva indultunk haza.
Erdővidék
Tegnap elhatároztuk, hogy a mai napon a Lövététől keletre fekvő Erdővidékre látogatunk. Udvarhelyről Csíkszereda felé indultunk. A város határában megkerestük azt a geoládát, amit tegnap nem sikerült meglelnünk.
Kalibáskőnél Kirulyfürdő felé fordultunk. A völgyben patakparton fut az újonnan elkészült út. A víz a sok vastól sárga színű. A völgyben több borvíz-forrás is feltör a föld mélyéről. Az első forrás közelében ismét egy láda keresésével töltöttük az időt. Út közben megálltunk egy fél méter magasra feltörő forrásnál, majd egy fogadóban pihentünk meg, ahol a vendéglőstől sok információt szereztünk a környék szálláshelyeiről és látnivalóiról.
Vargyas községben sok látnivalót találtunk. A falu híres a bútorfestésről. Meglátogattuk az egyik elismert bútorfestőt, de az unitárius templomban is találtunk szép festett bútorokat. A település másik nevezetessége a Daniel-kastély, ami jelenleg Esztergom város tulajdonában van. Az idegenvezető sok érdekességet mesélt a helyről és kívül belül megmutatta az épületet. Érdemes még megemlíteni a Makovecz Imre által tervezett református templomot, ahova szintén sikerült bejutnunk.
Hazaúton, ismét egy geoláda koordinátái alapján jutottunk el a Bükkfalván található Román Viktor szoborparkba. Megnéztük az itt kiállított absztrakt műveket, ami kissé távol állt a mi ízlésvilágunktól.
A nap zárásaként betértünk az Udvarhely határában álló Jézus Szíve kápolnába, majd visszatértünk Korondi szálláshelyünkre.
Csíkszereda - Lövéte
Fő úticélunk a mai napra Csíkszereda volt. Közben útba ejtettük, a Bencéd nevű kis falut a Nyárád mentén. Itt ismét egy geoládát próbálunk megkeresni a falu feletti tetőn, egy bozótosban. Sajnos nem találjuk meg, mert valaki ellopta. A kilátás viszont kárpótolt bennünket a sikertelen keresésért.
Nyíkómalomfalván meglátogattuk régi ismerősünket, Ernő atyát, akivel jót beszélgettünk.
Csíkszeredán betértünk egy csárdába ebédelni. Az étel jó volt, de a legyek nagyon idegesítettek bennünket. Szétnéztünk Csíksomlyón, bementünk a kegytemplomba, majd indultunk vissza Udvarhely irányába.
Út közben letértünk Lövétére, ahol megnéztük a tájházat. Itt megismerkedhettünk a helyi népviselettel és megmutattak egy érdekes kemencét, amiben egy helyi ételt a Kókos lepényt szokták megsütni. 
Ezután a sóházba mentünk, ahol egy több száz éves kútból viszik a helyiek a sós vizet a mindennapi főzéshez és a húsok pácolásához. Hazafelé úton megállapítottuk, hogy itt mennyivel nyugodtabbak az emberek, mit itthon nálunk. Ebben a faluban több életet, nagyobb nyüzsgést láttunk, mint kicsiny városunkban.
Mivel az idő későre járt siettünk hazafelé. Udvarhely határában azért megálltunk, hogy megkeressünk egy újabb ládád, de sajnos ezt sem találtuk meg.
Székelyudvarhely körül
A mai napra Udvarhely környéki túrákat terveztünk. Első állomás a Gordon tetőn álló Krisztus kilátó. Zoliékkal voltunk már itt, de akkor még nem lehetett felmenni a kilátóba. Most a szobor fejébe felmászva gyönyörködtünk a kilátásban.
Tovább haladva Székelyudvarhely felé, megállunk, hogy megkeressünk egy geoládát,ami a város határában felállított székelykapu tövében van elrejtve. A városban szétnéztünk a könyvesboltban, megittunk egy sört, majd Budvár felé vettük az irányt. Udvarhelyi ismerősünk, Botond ránk bízott egy geoládát, hogy rejtsük el itt, mert a régit ellopták. Felérve megtaláltuk a régi dobozt egy fa tövében, de elrejtettük az új ládát és kimentünk a kopjafához ahonnan szép kilátás nyílt a városra és az Udvarhely körüli hegyekre.
Következő állomásunk az Oroszhegyi kilátó volt, ami Udvarhely másik oldalán található. Egy köves úton mentünk fel a fából épült kilátóhoz. Itt is megkerestük az elrejtett ládát és ma már harmadik oldalról is megcsodáltuk az Udvarhelyi medence szépségét.
További cikkeink...
Névnap
nyugszik 19:50-kor.
Látogatók