Kiss Gábor

Barátaimmal – Zolival és feleségével, Ágival – 2010. július 19-én indultunk Szlovéniába, hogy meghódítsuk a Júlia-Alpok csúcsát, az ország legmagasabb pontját, a Triglavot.

Autóval indultunk korán reggel, hogy időben érkezzünk szállásunkra, az Aljazev Dom-ba.

Útközben megnéztük a Peričnik vízesést, ami két részból áll. A felső szinten 16 , az alsón 52 métert zuhan a patak vize.

A szállás megközelítése kisebb nehézségbe ütközött, mert az autó nem bírta a meredek emelkedőt és visszagurult. Szerencsére sikerült megállni egy szikla előtt, de innen nem tudtunk továbbmenni. Előttünk az út – amiről visszagurultunk –, mögöttünk a szikla. Többen próbáltak segíteni, de nem bírtak kihúzni bennünket szorult helyzetünkből. Végül megegyeztünk, hogy Zoli a kocsinál marad, míg Ágival segítségért indultunk a közeli Mojstranába. Itt sikerült összeismerkednünk egy sráccal, aki pár barátjával visszavitt bennünket járművünkhöz. Mire visszaértünk, valaki már segített Zolinak kiszabadítani az autót, amivel visszamentünk a faluba és leparkoltunk. Martin – aki barátaival segíteni próbált –, felvitt bennünket a turistaházhoz és megadta a telefonszámát, hogy szóljunk, amikor végeztünk és feljön értünk.

A kalandos megérkezés után elfoglaltuk a szobánkat és kiültünk a ház teraszára vacsorázni, de előtte megkóstoltuk a helyi körtepálinkát, ami kellemes alapot adott az ételhez.

20-án korán reggel ébredtünk. Rövid készülődés után nekivágtunk fő úticélunknak. A Tominskova úton indultunk. Útközben többször megálltunk pihenni és fotózni a tájat, amivel nem tudtunk betelni. Több helyen meredek, drótkötéllel biztosított ösvényen haladtunk. Délután 1/2 1 körül érkeztünk a Triglavski Dómhoz, ahol megebédeltünk. A pihenő után folytattuk utunkat a csúcs felé. A kitett gerincen drótkötélhez tudtuk biztosítani magunkat. 2 óra után értük el a csúcsot. A reggeli ködnek már nyoma sem látszott. Szikrázó napsütés fogadott bennünket.

Visszaérve a Triglavski Dómhoz úgy határoztunk, hogy nem töltjük itt az éjszakát, hanem tovább haladunk az Aljazem Dómhoz. A szállásra este 10 órakor értünk le. Fáradtak voltunk, de jó érzéssel töltött el bennünket, hogy sikerült teljesíteni a célt, amit kitűztünk magunk elé.

21-én délelőtt a menedékház körül, a völgyben néztünk szét, majd visszatértünk a kocsihoz és nekiindultunk, hogy szállást keressünk a következő két éjszakára. Bled közelében sikerült egy kempingben sátorhelyet találnunk.

22-én a Bledi tó és környéke volt kitűzött úticélunk. Körbesétáltuk a tavat, felmentünk a várhoz, majd gondolával kimentünk a tó közepén lévő kis szigetre is. Délután a Vintgar szurdokban sétáltunk, ahol a falba épített pallók alatt zuhogott alattunk a sebes folyású patak.

23-án hazaindultunk. Szlovéniában csodálatos helyeket, barátságos, segítőkész embereket ismertünk meg. A tájak leírásához szegényes a szókincsem, ezért feltöltök pár képet, beszéljenek azok helyettem.

További képek a galériában.